André Kertész életét a világhírnév velejárójaként részletesen megismerhetjük: tanulmányok, cikkek, értekezések sora szól jelleméről, sorsfordító momentumairól, alkotásainak hátteréről. Ennek ellenére nagyon töredékes a tudásunk a társáról, szerelméről és feleségéről, Salamon Erzsébetről. Erzsébet 1905. július 6-án született Teszéren, vasutas családban, amely az 1910-es években Budapesten élt. A testvéreivel együtt nevelkedő fiatal lány Jaschik Álmos festőiskolájába járt, és tanulmányai mellett alig tizenöt évesen munkát is vállalt iskola után, a Budapesti Giro- és Pénztáregyletben. Itt ismerkedett meg Kertész Andorral, a nála tizenegy évvel idősebb hivatalnokkal, a háborút megjárt egykori katonával, aki minden szabadidejét a fotografálásnak szentelte. Kertész a megismerkedésüktől kezdve számtalan fotón örökítette meg Erzsébetet, a kiállításon látható egyik felvétel 1919 szeptemberében készült a fiatal kamaszlányról, amint fehér ruhában, virágok között, a tájban állva fest. Az Erzsébetet ábrázoló fotók sajátos csoportját alkotják azok a kettős arcképek, melyeken André Kertész is megjelenik a lány mellett, szoros közelségben, átölelve őt, vagy rajongó tekintettel fordulva a lány felé. Erzsébet portréi közül kevés került be a kanonizált, kiállított és publikált alkotások közé, többségében csak azokat ismerhette meg a közönség, melyek elvontan, szimbolikusan, távolságtartóan mutatják be a fiatal nőt. Kivétel ez alól a harmincas évek elején, párizsi újratalálkozásuk alkalmával egy montparnasse-i kávéházban készült közös képük, mely az egymásra találás öröméről közvetít, illetve a közös életük kezdőpontjának számító ikonikus kettős portréjuk, melyet Kertész a hatvanas években újrafogalmazott és drasztikusan megvágott. A francia archívumból válogatott képek privát fotográfiákként, rejtett szálként tudósítanak kettejük kapcsolatáról. Az 1919-es megismerkedésüktől 1925-ig tartott kapcsolatuk első szakasza, mely a romantikus szerelem kibontakozásának időszaka volt. Ezen évek alatt Erzsébet közvetítésével Kertész szorosabbra fűzte barátságát az Árkádia-festészet képviselőivel, Aba-Novák Vilmossal, Szőnyi Istvánnal, Korb Erzsébettel, Pátzay Pállal és Czumpf Imrével. Ez a kapcsolati tőke és a művészi szemléletbe, kompozíciós, szerkesztési alapelvekbe való beavatottság hasznossá vált a párizsi időszakában. 1925-ben részben Erzsébet ösztönzésére, részben saját ambícióit követve Párizsba emigrált, de előtte még, ha nem is hivatalosan, eljegyezték egymást. Párizsban aztán másképp alakultak a dolgok és Kertész 1928-ban feleségül vette Klein Rózsi (házasságkötésük után használt neve: Rogi André) magyar festőművészt, fotográfust, akivel közös baráti társasághoz tartoztak, melynek főbb alakjai Etienne Beöthy, Tihanyi Lajos és Csáky József voltak. A házasság rövid életű volt, 1931-ben André Kertész elhagyta első feleségét,
1932-ben elváltak. De ekkor Erzsébet már Párizsban tartózkodott, akivel újraindult kapcsolatuk, melyet 1933-ban házasságkötéssel is megerősítettek. A fotókon láthatjuk a házaspár meghitt pillanatait, és azt is, ahogyan polgári jólétet teremtettek maguknak Párizsban. Erzsébet Helena Rubinstein sikeres párizsi kozmetikai cégénél dolgozott, az itt szerzett tudást 1936-os amerikai emigrációjuk után is kamatoztatni tudta. Gyakorlatias, üzleti érzékkel rendelkező nőként New Yorkban egy társával megalapította a Cosmia Laboratories céget, ami ugyan rengeteg idejét emésztette fel, de stabil megélhetést biztosított számukra. Erzsébet fiatalkori művészi kifejezővágya nem nyert kiteljesedést későbbi élete során, de gyermekkori barátnőjével, Kovács Margit keramikusművésszel folytatott levelezéséből tudjuk, hogy az alkotás iránti vágya nem múlt el az idők során, alkalomszerűen, saját kedvére olykor-olykor elővette az ecsetet.